1. Mangán (Mn)
Az acélgyártás során a mangán jó oxidáló- és kéntelenítő. Az acél általában {{0}}.30-0,50 százalék mangánt tartalmaz. Ha több mint 0,70 százalék szénacélt adnak hozzá, azt "mangánacélnak" nevezik. A közönséges acélhoz képest nemcsak elég szívós, hanem nagyobb szilárdságú és keményebb is. Javíthatja az acél edzhetőségét és javíthatja az acél melegen megmunkálhatóságát. Például a 16Mn acél folyáshatára 40 százalékkal magasabb, mint az A3-as acélé. A 11-14 százalék mangánt tartalmazó acél rendkívül nagy kopásállósággal rendelkezik, amelyet kotrókanálhoz, golyósmalom béléshez stb. használnak. A mangántartalom növekedése gyengíti az acél korrózióállóságát és csökkenti a hegesztési teljesítményt.
2. Kén (S)
A kén normál körülmények között is káros elem. Az acélt forró ridegségre készteti, csökkenti az acél rugalmasságát és szívósságát, valamint repedéseket okoz kovácsolás és hengerlés során. A kén a hegesztési teljesítmény szempontjából is rossz, csökkenti a korrózióállóságot. Ezért a kéntartalomnak általában kevesebbnek kell lennie, mint {{0}}.055 százalék , a kiváló minőségű acélnak pedig 0,040 százaléknál kisebbnek kell lennie. 0.08-0.20 százalék kén hozzáadása az acélhoz javíthatja a megmunkálhatóságot, amit általában szabadon vágó acélnak neveznek.




